A macskám Pasolinit olvas

A kitűnő költő, Tóth Erzsébet ezúttal visszaemlékező publicisztikával, tanulmányokkal, kisesszékkel, műbírálatokkal, jegyzetekkel jelentkezik. Csak látszólagos ez a műfaji sokféleség: a vérbeli költő bármit írjon is, mindig önmagát adja, végeredményben minden írása róla magáról szól. Egy pillanatkép a pesti utcán? A jelenet leírása rögvest megmutatja azt is, aki ábrázol. Pályatárs, nemzedéktárs új könyvének bemutatása? Nemcsak a műről szól, hanem az olvasóról is. Búcsú az ismeretlen tartományba távozott barátoktól? Az emlékek felidézése az emlékezőt is jellemzi…
Így van rendjén: költő írjon csak prózában is önmagáról – hiszen így is a világról beszél. És abból, amit elmond, kirajzolódik egy fáradt, küszködésekkel, emberpróbáló gondokkal teli kor lelki-szellemi szerkezete, a sokféle esetlegességből kirajzolódik a törvény.
Az EMMI és az NKA támogatásával.