Engedetlenek

„…előrébb lennék, ha nem hátráltatna az a sok elkényeztetett fasz” – mondja Bódi Péter harmadik regényének egyik figurája, és mondhatná akármelyik, merthogy erről van szó – a hátráltatás állandó küzdelméről. Az írót mintha az érdekelné a leginkább, hol hajlanak el, csúsznak félre a dolgok, és ez az elhajlás hogyan lök mindenkit a legrosszabb végtelenje felé. A gyereküket halálra etető szülők vagy a szolgálati időn kívül pedofilvideókat készítő főhadnagy történetében a közös pont a szereplőket jellemző közöny. Az a nyelvi fesztelenség, amely a két korábbi regényt jellemezte, itt is fellelhető, de az Engedetlenek több szálon futó történetében megjelenő emberi sorsok a kiüresedő kapcsolatokat, az erőszakot vagy a részvétlenséget élesebb kontúrokkal állítják a középpontba. Egyszerre nehéz és könnyű kapcsolódni ehhez könyvhöz, mert a regény hangulata a mindennapok szorongató közérzetét hozza testközelbe, amely valójában azzal válik erőteljessé, hogy az olvasó legmélyebb nyugtalanságaira rezonál.