Jégvirág a pokolban - Rejtő Jenő életrajzi képregény

A füstnél soványabb árnyak a láng ritmusára imbolyogtak.
Miért gyújtanak tüzet?
Hiszenpusztulni kell a sziklakemencétől, amely hajnalig árasztja vissza a nappal forróságát.
- Tűznézés... - súgta magyarázva egy Hiéna, aki odajött közben, és kíváncsian megtapintotta Fécamp arcát. - Este tűznézés van!
Visszalátnak a Voltba... Fécamp még mindig azt várta, hogy felébred a szörnyűségből... A vékony árnyak imbolyogtak, a tűz lobogott
és tűhegynyi porszemeket dobált a szél. A csontváz lihegve súgta mellette: - Ami Volt, az a Völgyben maradt, de tudni kell!... Ez a tűznézés..."

Kiss Ferenc:  Még abban az évben két lelkes rajzolóbarátomat kerestem meg az ötlettel, mi lenne, ha bizományba megrajzolnák nekem a történetet.
Az volt a koncepcióm, hogy a doni halálmenet képkockái barnás tónusban jelennének meg, mint a régi fotográfiák,
Rejtő visszaemlékezéseinél viszont kiszínesednének a rajzok, amikről visszaköszönnének Korcsmáros Pál klasszikus figurái.
Csordás László rajzolta volna a komolyabb hangvételű anyagot, míg Podmaniczky Ferenc a humoros, memoár jellegű részeket...
Rejtő Jenő életéről az utóbbi években sok minden kiderült. Legalább annyi, mint amennyi homályban maradt.
Tudjuk, hogy Reich Jenőnek született, de azt nem, hogy hivatalosan is felvette-e írói nevét, a Rejtő Jenőt és kikeresztelkedett-e?  Képregényünk nem kutatja Rejtő korabeli nyilatkozatainak valóságtartalmát. Elfogadja, amit állít, mert az igazság mindenkinek az, amiben hisz, vagy amit hinni vél. Itt illene most "Jó szórakozást!" kívánnom Önöknek, ha a Don-kanyari halálmenet embertelen eseményei - melyet az író páratlan humora ellenpontoz - alapjaiban nem írnák fölül ezt a vidámnak tűnő mondatot.  Így csak kérni tudom kedves Olvasóimat, hogy tartsanak Rejtő Jenővel és sorstársaival ezen a kegyetlenül hosszú és dermesztő úton - egyenesen a pokolba...