Kéve és kereszt

Manapság nincsen, vagy alig van igazi, értő kritika. Hiányzik az irodalmi életből is, mivel szükség van arra, hogy orientálják az olvasót, hogy mi értékes, mi kevésbé az. Persze a posztmodern irodalomtörténet-írás erre nem vállalkozik, úgyhogy híján vagyunk eligazító kritikának. És híján vagyunk az emlékezéssel is: elfelejtünk mindenkit (majdnem mindenkit), aki meghalt, mert nincs, aki figyelmeztessen minket, nincs, aki emlékeztessen minket. Monostori Imre, aki 2020-ban tölti be 75 (!!) esztendejét, könyvtárigazgatói (és Új Forrás főszerkesztői) székéből visszavonulva nem ment „nyugdíjba", dolgozik. Elsősorban természetesen a Németh László-i életművel foglalkozik (több könyv és számtalan cikk után) még mindig, hiszen most is bevonja több írásába. A kötet az utóbbi években készült írásaiból válogat: erősen közéleti indíttatású, hiszen több foglalkozik a magyar forradalommal, illetve a közélettel. Monostori Imre felkészült irodalmár, okos és jó „filosz", bízhatunk az idézeteiben, az utalásaiban, mert nem téved. Az NKA támogatásával.