Középfölde formálása

J. R. R. Tolkien nem csupán regényíró volt. Tudományos munkássága mellett élete főműve egy több mint 50 éven keresztül folyamatosan bővített és javított saját mitológiai rendszer, amelyet átfontak az általa kidolgozott mesterséges nyelvek. E páratlan mítoszciklus legismertebb darabjai A Gyűrűk Ura és A hobbit, illetve a posztumusz szerkesztett, A szilmarilok című gyűjtemény - amely azonban sajnos nem teljes, és nem tükrözi azt, ahogy a Professzor elképzelte a művet. Tolkien halála után fia és hagyatékának gondozója, Christopher Tolkien hozzáférhetővé kívánta tenni a mitológiai ciklus eddig nem publikált részleteit is. A több ezer oldalnyi kéziratot a keletkezés sorrendjében, a lehetőségekhez képest letisztázva, de hiányosságaikat nem titkolva adta közre, sok-sok értelmező jegyzettel. Ez alkotja a Középfölde Históriája című 12 kötetes sorozatot, amelyben Középfölde mítoszainak eleddig rejtett mélységei, soha nem látott kincsei tárulnak az olvasó elé. Középfölde formálása a legendák időbeli és földrajzi alakulását mutatja be. A legkorábbi ,,Szilmarilok" és a ,,Quenta Noldorinwa" fektetik le az alapokat, a teremtett világ egyetlen részletes leírása, az ,,Ambarkanta", ábrákkal és térképekkel mutatja be, hogyan alakul a valák, tündék és emberek földje egészen Númenor pusztulásáig. Láthatjuk az első ,,Szilmarilok"-térképet és olvashatjuk Valinor és Beleriand legkorábbi krónikáit. Közben megismerjük Beren és Túrin mítoszának folyamatos alakulását is.