Lapmargó lábjegyzetekkel

A recenzió nyilvános olvasónapló. Még inkább az, ha a recenzensnek - esetünkben a Könyvhétben - külön rovata van. Öt éve szorítom havi 5500 karakterbe mondandómat, pontosabban: reflexióimat a kedvemre kiválasztott újdonságokról. írásaimat a mostani kötetben való újraközléskor egy kósza ötlettől vezéreltetve meglábjegyzeteltem. Van, amikor a lábjegyzet valóban az, amit neve jelöl: rövid kiegészítés vagy a főszövegbe egykor be nem fért adalék. Ám ez a ritkább. Utólagos hozzáfűzéseim olykor még hosszabbak is, mint a főszöveg maga. Megkésett eszmefuttatás, a szerzővel való (meglehetősen gyakori) személyes viszony feltárása (amely esetenként kényszerű gyászmunka), máskor (ön)korrekció, új, azóta felbukkant adatok közzététele, a tárgyalt kötetek körül felszikrázó viták vagy érthetetlen csöndek kommentálása, nemritkán kísérlet az elsüllyedt művek feltámasztására. Ez a kötet az olvasónapló olvasónaplója -s meglepetésemre (töredékes) önéletrajzi vallomás is.