Láthatatlan sérülések

Magyarországon az elérhető statisztikák szerint havonta legalább 3 nőt meggyilkol a férje, vagy a volt férje, élettársa, vagy volt élettársa, barátja, vagy volt barátja, alkalmi partnere. Ezekről a gyilkosságokról, és az ezt megelőző figyelmeztető jelekről mégis egyre kevesebbet hallunk, vagy nem vesszük figyelembe, elfordítjuk a fejünket.
„Majd ha vér folyik”, halljuk sokszor a megmenekült áldozatokról, akiket megkérdeznek arról, miért nem segítettek nekik a hivatalos szervek.
„Családi ügy, akkor hívjon, ha vér folyik”, így hangzik a sokszor idézett mondat, ekkor azonban már sokszor késő... A könyv hiánypótló több tekintetben, alaposan körbejárja az okokat, a megelőzés lehetőségeit, azt, hogy miért nem segít a bántalmazott környezete, és hogy az áldozat miért nem lép ki a kapcsolatból. Tükröt tart minden olyan társadalomnak, ahol az erőszak a mindennapok része a családon belül. Ebben a tükörben pedig nagyon élésen látjuk önmagunkat, azt az embert, aki elfordítja a fejét, és azt gondolja, vele ez nem történhet meg. Ez a kép annyira megdöbbentő, olyan szörnyű, hogy az addig közönyös énünk hajlandó lesz kimondani, nem mehet így tovább.
A könyv elolvasása után, fülünkbe cseng majd ez az idézet: „mert vétkesek közt cinkos aki néma.”
„A könyv nemcsak azok számára fontos, akik intézményi szinten foglalkoznak a családon belüli erőszakkal, a szociális ellátórendszer, családsegítő, egészségügy, igazságügy területén, hanem szülőknek, pedagógusoknak és minden olyan embernek, aki velem együtt úgy gondolja, hogy a családon belüli erőszak megfékezhető, odafigyeléssel, prevencióval, neveléssel, mert a következményei cseppet sem láthatatlanok. Csak időben kell elkezdeni!”
Az év legjobb könyvének jelölte az Esquire, az Amazon, a Kirkus, a Library Journal, a Publishers Weekly, a BookPage, az Economist és a New York Times. A The New York Times ranglistáján az év 10 legjobb könyvének egyike Az Amerikai Könyvkritikusok Köre díjának döntőse A Los Angeles Times könyvdíjának döntőse A Helen Bernstein könyvdíj döntőse A Kirkus-díj döntőse
* Rachel Louise Snyder hihetetlen elkötelezettséggel, hosszú évekig tartó munkával, áldozatokkal, bántalmazókkal, segítőkkel, rendőrökkel készített beszámolók alapján járja körbe a családon belüli erőszak témáját. Snyder érdeklődése (a téma iránt) nem új keletű, (...) nyomasztóan sokat találkozott az erőszak különböző formáival. (...) Csúnya mocsárba merül bele az olvasó.
• Ki az, aki szívesen szembesül az emberi működés sötét oldalával? Természetesen nem maradhat el az érintettek – elkövetők és áldozatok – viselkedéses jellemzőinek megismerése, leginkább a hozzátartozókkal készült beszélgetések alapján. Mély empátiával kezel olyan kérdéseket, melyek gyakran felmerülnek az emberek részéről: miért tűri, miért nem kér segítséget, miért, … miért, miért?... Snyder válaszol rá! Idézet F. Földi Rita előszavából)
* Rachel Louise Snyder amerikai újságíró, író, főiskolai tanár. Rendszeresen ír a New Yorker, a New York Times, a Washington Post, a Huffington Post, a Chicago Tribune és más újságok hasábjain. Több mint 50 országban járt már, többek között Tibetben, Nepálban és Indiában, ahol interjút készített a Dalai Lámával. De járt már Kubában - 2000-ben a millenium éjszakáján, Nigerben, ahol egy éjfélkor tartott divatbemutatón vett rész a sivatagban, beszámolt a 1998-as Mitch hurrikánról Hondurasból, vagy 2005-ben az indonéziai szökőárról. 2005-ben megkapta a „Láthatatlan sérülések” című könyvéért a Columbia School of Journalism-től és a Harvard Egyetem Nieman Alapítványától a Lukas Work-In-Progress díjat. Több mint 100 rádióállomáson hallható az Egyesült Államokban a „The Global Guru” című rádiós műsora is. Jelenleg a washingtoni American University docense kreatív írás és újságírás szakon... *