Részletek
Illyés Gyula nagyra becsülte jelen kötet szerzőjét. Tudta mi az, amikor egy írót másfél évre bezárnak, mert megmondta az igazat. A börtön után Tardos kimenekül fiatal felesége társaságában Franciaországba. Illyés Párizsban jár, és meghívja a házaspárt a nagy irodalmi kávéházba.
- Gratulálok - mondja lelkesen a szupercsinos menyecskének. – Az ország egyik legokosabb emberéhez ment férjhez!
- Ez? Okos? – feleli a menyecske. – Ez olyan buta, mint egy kezdő táncosnő a párizsi Vörös Malomban.
Megroppan a nádfotel Illyés alatt.
- Hát akkor … miért szereti?
A menyecske szájába vesz egy kanálka fagylaltot.
- Mert olyan szellemes.
- Ahá – szól a Puszták népe szerzője. – Akkor nem tévedek, amikor zseniálisnak tartom kedves férjét. Még le sem száradt róla a budai börtön pora, máris feleségül veszi a legcsinosabb és legtehetségesebb húszéves menyecskét, akit szűkebb hazám valaha szült…