Bayer Antal - Műsorváltozás a papírmoziban (szakkönyv)

A bevezető szövege:


2005 viszonylag pontosan meghatározható mérföldkő a magyar képregény történetében, ugyanis ezt az évet megelőzően a magyar szerzők által készített képregények jellemzően sajtótermékek rovataiként jelentek meg, önálló kiadványként csak nagyon ritkán. Bár korábban is voltak kezdeményezések képregénykötetek vagy -füzetek kiadására, ezek elszigetelt és rövidéletű kísérleteknek bizonyultak. Szintén 2005 az a dátum, amikor a könyvesboltok elkezdték befogadni a képregényköteteket, rá egy évre pedig felpezsdült a hazai alkotók számára kiemelkedően fontos új publikációs forma, a szerzői kiadás. Ugyancsak 2005-ben rendezték meg az első Budapesti Képregényfesztivált, amely a pár évvel korábban életre hívott képregénybörzék mellett a közvetlen eladások legfőbb platformja lett.

A magyar képregény formai, terjedelmi, tartalmi és stílusbeli megújulása nem köthető ennyire pontosan egy évszámhoz, ám a fenti tényezők kétségtelenül katalizálták és felgyorsították a már korábban elindult folyamatokat is. 10-15 évvel a rendszerváltás után kezdett beérni az alkotók újabb generációja, olyan rajzolók és írók készítettek képregényeket, akik gyerekkorukban már nem csak a hazai klasszikusok munkáit, hanem amerikai és nyugat-európai mintákat is ismerhettek, sőt sokukhoz eljutottak a mangák is.

Míg az 1945 és 1990 közötti időszakban a gyakorlatilag kizárólag állami bérmunkában, megrendelésre dolgozó képregénykészítőknek számos kötöttségnek kellett megfelelniük, a 2000-es évektől kezdve gyakorlatilag teljes szabadságot élveztek. Igaz, ezért a szabadságért súlyos árat fizettek: a rendszerváltással, az újság- és könyvkiadás liberalizálásával és privatizációjával megszűnt az addigi viszonylagos anyagi biztonság. A mai magyar képregény már csak a legritkább esetben készül előzetes megrendelésre, túlnyomó többségük közvetlenül ki van téve a piaci viszonyoknak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a képregényalkotók alapvetően saját maguk döntik el, hogy milyen műveket készítenek, ők határozzák meg, hogy milyen stílusban dolgoznak, milyen témákkal foglalkoznak, milyen közönséget céloznak meg.

A 2000 és 2020 között önálló kiadványként megjelent új képregények száma meghaladja a hatszázat. Ez elég nagy mennyiség ahhoz, hogy érdemes legyen vizsgálat tárgyává venni. Tanulmányomban arra teszek kísérletet, hogy egy rövid történelmi áttekintés után bemutassam a teljes palettát, és levonjak néhány következtetést. A kötet második felében pedig ismertetek hatvan, általam fontosnak tartott képregényt ebből a korszakból.